Bajai halászlé gyufatésztával

2012. április 19.

 

Sobri-halászlé (a dunai halászlé)

 

 

HOZZÁVALÓK:

 

2,5 kg hal

5-6 fej vöröshagyma

4 gerezd fokhagyma

1 db paradicsom

3,5-4 l víz

3 púpozott ek fűszerpaprika

ELKÉSZÍTÉSE:

 

A pontyot pikkelyeitől megtisztítjuk, hasát felmetsszük, belsőségeit eltávolítjuk. Fejét, farkát levágjuk, törzsét beirdaljuk és felszeleteljük, a szeleteket enyhén lesózzuk.

 

A vöröshagymát, fokhagymát apróra vágjuk, és a hal fejével, farkával és hasaaljával a halfőző bográcsunkba helyezzük. Felöntjük vízzel, és amikor felforrt, belerakjuk a fűszerpaprikát.

 

A jó minőségű alapanyagok mellett az arányok a legfontosabbak. Kilogrammonként a halhoz két szép fej vöröshagymát, egy gerezd fokhagymát, egy vagy másfél liter vizet és egy púpozott evőkanál fűszerpaprikát rakunk.

 

Erős tűzön a forrást követően 30 percig főzzük, majd belerakjuk a bográcsba az előre lesózott halszeleteket, amellyel újabb 15-20 percig főzzük, és a forrás utolsó perceiben sóval ízesítjük.

 

Mielőtt levennénk a tűzről, 1-2 dl vizet öntünk hozzá, és amikor újra felforr (habosra), akkor elzárhatjuk a tüzet. Így lesz igazán krémes. Tálaláskor a kifőtt gyufatésztára szűrjük a halászlét, a halszeleteket pedig külön tányéron tálaljuk.

 

Halászlé

2011.06.22  | Borbás Marcsi

A XVII. században úgy hívták: “hal lévben”. Jókai Mór halászoslének, Mikszáth hallének szólította. De nevezték halpaprikásnak, sőt paprikás halnak is. Ahány neve, annyi fajtája. Van szegedi, balatoni, bajai. Van, aki tésztával, más anélkül eszi. Lehet pontyból vagy hétféle halból is. És a fő kérdés: passzírozva, vagy erről szó sem lehet?

 

 

Melyik halászlé igazi? Az ínyesmester, Magyar Elek számára nem kérdés. Híres szakácskönyvében 1939-ben ezt írta: “Az igazi halpaprikásnak, melyet másként halászlének is hívnak, főzze azt bár a Tisza mentén a szolnoki vagy szegedi, a Duna partján a komáromi, tétényi vagy kiskőszegi, a Balatonon a fonyódi vagy badacsonyi halász, egyaránt életfeltéte, hogy többféle, éspedig eleven halból készüljön, lehetőleg szabad tűzön, szolgafa horgára akasztott vasbográcsban. Ez a többféle hal legalább háromféle legyen: ponty, harcsa, aztán a Tisza mellett kecsege, a Dunánál süllő, a Balatonon fogas; helyes, ha mindezekhez úgynevezett apróhal is járul: kárász, keszeg vagy garda […] Most a bogrács aljára rakjuk az apróhalat, erre jön a pontyréteg, e fölé a harcsa-, esetleg a csukadarabok, s legfölül a legnemesebb hal: a tiszai kecsege, a dunai süllő vagy a balatoni fogas. Az egyes rétegek közé nagy fejű, leves, makói vöröshagymát vagdalunk karikára […] Mikor minden hal a bográcsban van, annyi vizet öntünk rá (a Tisza mentén okvetlen Tisza-vizet), hogy éppen ellepje. Amint forrni kezd, megsózzuk (mértékkel), teszünk bele egy kisebb kanál rózsa- és egy nagyobb kanál nemes-édes szegedi paprikát. A fűszerezés után, mérsékelt tűzön még vagy egy óra hosszat szépen bugyborékoltatjuk.”

 

Persze készült halászlé a paprika elterjedése előtt is. A legkorábbi receptet Thököly Sebestyén, késmárki uradalmi szakács jegyezte föl 1601-ben. A “halat éles lével” elnevezésű recipe azonban még csak nem is hasonlít mai halételeinkhez. Volt benne ecet, bors jócskán, sáfrány, gyömbér, alma és méz is. A legtöbb korabeli recept hasonló hozzávalókat tartalmaz. Az 1801-es Úri és közönséges konyhákon meg-fordúlt szakáts-könyvben olvasható a Törött lével hal, a Lémonyával, a Kozáklével és a Zöldlével című étel. A néhány évvel később megjelent receptek azonban már említik az “új fűszerszámot”, vagyis a paprikát.

 

Az 1800-as évek közepére már biztosan ismert volt a halászlé, amit Báró Prónay Gábor Vázlatok Magyarhon népéletéből című műve (1855) is megerősít. Nagyon közkedveltnek írja a “halász levet”, leginkább a Tisza mellékén szokta készíttetni: “Több nemű halból készül eme ízletes eledel, ún. pontyból, csukából, angolnából, de főképpen kecsegéből, melyeket apró darabokra vagdalnak, megsóznak, megpaprikáznak s hagymával meg egy kis babérlevéllel keverve magok leviben megfőznek.”

 

Ez tehát a hivatalos szakácskönyvekben felkutatható halászlétörténet. A valóságban azonban, minden bizonnyal, már év-tizedekkel korábban készítették a halászok ezt az egyszerű, de annál finomabb egytálételt. Erre az egyik legismertebb bizonyíték egy Eissl nevű karintiai tanácsos 1813-as úti élménybeszámolója egy 1808-as balatoni kirándulásáról. Leírja, hogy Fenékpusztától délre fölkeresték a Kis-Balatonban lévő halászszigetet is, ahol a halászok nádgunyhóban éltek, és a “halaclit” paprikával fűszerezték. Valószínű tehát, hogy az egyszerű emberek kitűnő kreációja csak évekkel később ment át a polgári konyhába, kicsit megbonyolítva (pl. zsiradékon pirított hagyma, passzírozás), és így kerülhetett be az akkor divatos szakácskönyvekbe is.

 

A dunai

 

A közép-dunai és így a bajai halászlevet is csak dunai halból, házi őrölt paprikából és jó öreg, nagy szárazanyag-tartalmú vöröshagymából lehet elkészíteni. Egyszerűnek tűnik, de pont ezért nem szabad hibázni. A dunai hal adott, a folyó partján sokfelé lehet halat kapni. Ha lehetőségünk van rá, akkor kemény húsú, dunai pontyot válasszunk. A jó minőségű hal ismérve a hosszúkás törzs és a hosszú, arányaiban megfelelő fej. A lisztfinomságúra őrölt paprika is szinte minden háznál megtalálható. A gyönyörű vörös, magas olajtartalmú, két ujj között olvadó finom fűszer a megfelelő. Ebből a fajtából sokkal kevesebb kell, így nem keseredik meg tőle az étel, és ami a halászlénél a legfontosabb, krémesre sűríti a lét. Fontos kellék a bogrács is, amelynek széles aljú, felfelé keskenyedő szájúnak kell lennie. Ezt a halételt ugyanis nagy lángon, minél erősebb forrásban kell főzni.

 

Szerencsére sok helyet választhattam volna, hogy elkészítsük ezt az igen népszerű ételt, mert legendás mesterek és csárdák sorakoznak a Duna mentén. Baján és környékén nagyon sokan főznek kiváló halászlét: Szabó “Szél” József és Radnóti Miklós Baján, Nagy Tibor Mohácson, Palotai Péter és testvérei Dusnokon. Ezúttal azonban minden idők legnagyobb mestere, Sobri Jóska örökségét és titkait szeretném közkinccsé tenni. Farkas József betyár rossz gyerek volt, ezért nevezték el Sobrinak. Az 1940-es években Nagybaracskán tanult meg halat főzni. Az itt eltöltött évek alatt ismerte meg az ország. Tizennégy alkalommal nyerte meg az országos halfőző versenyt, és számtalanszor zsűrizett helyi és országos versenyeken. Végül az akkori miniszter és Gundel Károly javaslatára kapta meg a “Magyarország Örökös Halfőző Bajnoka” címet.

 

 

Vissza az oldal tetejére